Alapvető gyerekkori szükségletek
Mindannyian azt szeretnénk, hogy gyermekeink kiegyensúlyozott, sikeres, boldog felnőttekké váljanak, úgy ahogy mi magunk is. Hogyan tudjuk ezt segíteni?
Jeffrey Young sémafókuszú pszichoterápiájában dolgozta ki azt, hogy mennyire meghatározó életünkben, hogy gyermekkorunkban az alapvető szükségleteink kielégítettsége megtörtént-e.
Ha ugyanis rendszeresen sérültünk, tehát ismétlődően nem elégültek ki ezek az alapvető szükségleteink, akkor gátló, minket korlátozó sémák alakulnak ki bennünk, amik meghatározzák, irányítják viselkedésünket, gondolkodásunkat, kapcsolataink minőségét, sikerünket az élet minden területén.
5 alapvető gyerekkori szükséglet:
- Kiszámítható fizikai és lelki törődés / Biztonságos kötődés: Van körülöttünk olyan személy, általában az elsődleges gondozónk, aki mellett biztonságban érezzük magunkat, számíthatunk rá, megbízhatunk benne. Ez a szükségletünk sérülhet, ha elhanyagolnak bennünket, bántalmaznak, elhagynak, vagy fizikailag vagy érzelmileg elérhetetlenek számunkra (súlyos beteg, meghalt, túl sokat dolgozik)
- Autonómia és kompetencia tudat megélésének lehetősége: A tudat, hogy képessé tudunk válni valamit egyedül megcsinálni. Ez sérülhet, ha az életkorunknak megfelelően nem hagyják, hogy adott tevékenységet megpróbáljuk végrehajtani gyermekként, és helyette a szülő végzi el.
- Reális határok: Megtanulunk várni egészségesen. Anya befejezi az ebéd főzést, vagy amíg kitereget. Megtanulunk várni dolgokra, hogy nem azonnal kapjuk meg a vágyott dolgot, hanem mondjuk egy szülinapra, így megtanulunk úrrá lenni az érzelmeinken, igényeinken is, a túlkontrollálás mellőzésével.
- A szükségletek, gondolatok és érzelmek szabad kifejezése: Szabadon kikommunikálhatjuk amit gondolunk, érzünk és érvényesíthetjük. Éhesek vagyunk, fázunk, ölelésre vágyunk, dühösek vagyunk, sírhatunk, örülhetünk, mást gondolhatunk, másként gondolkozhatunk, mint a szüleink. Szülőként ne bagatellizáljunk.
- Spontaneitás és játék: Csak úgy jelen lenni, elmélyülni egy tevékenységben oldottan, kreatívan minden hasznosság nélkül. Homokozóban tapicskolni, ugrabugrálni, énekelni, tervezettség nélkül elindulni valahova. Nem csak szépen, ügyesen, jól csinálni valamit. A szülő számára megfoghatatlan, láthatatlan lénnyel játszó gyermeket nem szabad kigúnyolni, kinevetni, lefojtani.
Tegyük fel felnőttként a kérdést magunknak:
- Én mit kaptam meg gyerekként ezekből? Mi az, ami nem az igényeimnek megfelelően lett kielégítve rendszeresen? Most mit tudok megtenni magamért, hogy felszabadítsam magamat?
Ez egy türelmet, időt, kitartást igénylő belső munka, melynek eredménye a felszabadult, kiteljesített élet. Érdemes gyermekeink nevelésénél szem előtt tartani, és magunkon is dolgozni, hogy könnyebben boldoguljunk.
Keress bizalommal, hogy segíthessek! A vizsgámig a coaching eszközein kívül az egyéb lehetőségeimmel kísérlek szeretettel!
Ajánlott irodalom:
Jeffrey E. Young - Janet S. Klosko: Fedezd fel újra az életed
Vágyi Petra: Sémáink fogságában