Fél-elem mese

A félelem van, természetes részünk. Figyelmünket kéri, hogy legyünk résen, energiát szabadíthat fel bennünk, hogy cselekedjünk.

Jó, ha tudatosítjuk magunkban, ha színre lépett, és megvizsgáljuk, hogy ez most valós, vagy átvett, vélt, az elme játéka félelem e?

Ha elural, megbéníthat vagy szükségtelen cselekedetekre ösztökélhet minket, környezetünket, hiszen hatunk egymásra.

Ha tudatosítjuk magunkban megjelenését, elfogadjuk, hogy valamiért megjelent, szelídülhet. Minél jobban ellenállunk neki, annál nagyobb figyelmet adva neki, annál inkább gúzsba köthet, lefagyaszthat. Ahol a figyelem, ott az elme, ott az energia, mondja a bölcs jóga tudománya.

Mit tehetünk magunkért?

A lélegzetünk az elsőtől az utolsóig végig kíséri életünket a magunk ritmusában, mindig kéznél van, a legnagyobb segítségünk, hat az egész rendszerünkre. (A másik a víz, ha van nálunk.) Ha lassan, mélyen az orrunkon keresztül köldökbe szívjuk a levegőt, majd onnan lassan, hosszan kifújjuk az orrunkon vagy a szájunkon át, nyugalomba rendezzük szerveink működését, egyensúlyt teremtünk minden szinten, a saját ritmusunkban, magasabb nézőpontból látunk rá helyzetünkre, megláthatjuk a megoldást is.

Ha elkezdjük kapkodni a levegőt, felszínesen lélegzünk, hirtelen energiát szabadít fel, menekülésre, harcra sarkall, rövid távon életet menthet valós veszélynél. Hosszú távon nem bírja a szervezet, egyensúlytalanság lép fel, felborul a ritmusunk, beszűkülünk, lefagyunk, bezárunk, nem látunk megoldást.

Ugye ismerős Mindenkinek, nőnek, férfinak, kicsinek, nagynak? A szülésnél is megélhetünk ilyen-olyan félelmet, az ismeretlen, vagy már saját megélt, vagy mások által megélt negatív tapasztalatok, érzelmek mentén.

Jó, ha tudatosítjuk magunkban, minden lassú, mély belégzéssel megengedődünk a jelennek, minden lassú, hosszú kilégzéssel elengedődünk.

Szójátékkal: félelem-fájdalom-feszültség-még nagyobb fájdalom, elfogadás-ellazulás-elengedés, relaxáció-ritmus-rítus (ismétlődő cselekedetek)-rendezés.

A rendez(ő)= én vagyok a saját életemben...