Tápláld az újat, lásd meg mindenben a jobbat! Légy optimista!

A címben szereplő pozitív megerősítést egy elvonulás alkalmával kaptam, és azóta is kísér, felbukkan, és nagyon sokat segít! :)

Pár hete női körös elengedés szertartás eredményeként alaposan beindultak a változások, áramlások bennem, körülöttem, hatalmas erőre szert téve. Ennek folyományaként az egyik közösségi oldalamon illetéktelen megosztás miatt törölték az összes oldalamat a vele összekapcsolt többi közösségi oldalammal együtt, amiket azóta sem sikerült rendezni, vagy új profilt létrehozni.

Először ledöbbentem, aztán lazán véve, lesz majd valahogy kijelentéssel mentem tovább, és a nagyobb csönd, még jól is esett. De amikor sorozatosan sem sikerült, az új profilokkal megmaradni, és kaptam a letiltásokat, ráeszméltem, hogy mennyire függ ettől a ma embere. Félelem lett úrrá rajtam, és nem is tudtam megfogalmazni, hogy mi, csak elindultak a könnyeim, és csak sírtam, sírtam, sírtam. A vállalkozásomat féltettem, és eddigi énemet, hogy mi lesz ezután? Hogyan fogok eljutni könnyedén a nőkhöz, kismamákhoz, babás anyukákhoz, az eddigi köreimet hogyan tudom ápolni, eddig messengeren történt.

Még most sem tudom, hogyan lesz, igyekszem nyitottan lenni az új lehetőségek felé, arra fókuszálva, hogy legyen még könnyebb, mint volt, könnyedén áramolva ebben a változásban.

Hétvégi erdei futásom alkalmával, a végén a lazítást, nyújtást egy Tölgy fa segítségével tettem. Homlokommal érintkeztem a fával, és arra lettem figyelmes, hogy ritmikusan kisebb ütéseket érzek, mintha egy Harkály kopácsolná a fát, rajta keresztül gyógyítva engem. Kértem a fát, hogy segítsen nekem, a hogyan továbban, erre azt a választ kaptam magamban, hogy váljak eggyé a természettel. El kezdtem zokogni, hogy hogyan tegyem ezt? Felélénkült a szél, susogtak, búgtak a fák, felélénkültek a madarak is, mintha mindegyik csak mondaná, hogy hogyan, de én nem értettem. Jó érzés volt, éreztem, hogy segíteni szeretnének, és csak zokogtam, és éreztem, hogy körbe ölelnek a szeretetükkel. Aztán egyszer csak egy nagy döngés történt a fejemben, mintha fejbe vertek volna, ahogy még mindig a homlokommal kapcsolódtam hozzá, ettől megijedtem. Mintha szeretettel teli dorgálás lett volna, hogy szedjem össze magam! Utána sokat sírtam végig napközben.

Ebben az erdőben (Péterhalmi-erdő) nőttem fel, ismernek a fák. Hatalmas fájdalmat érzek magamban, közben meg hatalmas hálát az életemért. Szeretem az életemet, és tudom azt is minden sejtemmel, hogy körbe vesz a bőség.

Éva tanítómtól kaptam egy dalt vígasznak, a Shankara Karunakara mantrát. Kicsit utána néztem, hogy mit jelent. Síva a Pusztító mantrája ez, akit nyitott 3. szemmel ábrázolnak, ezért mondják a 3. szemünket Síva szemének is. A homlokommal kapcsolódtam a fával. A magunk feletti uralomról van szó. A Shankara - "a Jóságos, Megváltó" az, aki az Isteni Tudatot és az Isteni Boldogságot minden lényben felébreszti."

Örülök a sírásnak, megsegíti az elengedést, az oldódást, hiszen ha görcsös vagyok, agyalok, feszülök ellene megyek a megnyílásnak. Amikor nyitott vagyok, akkor tud megérkezni, hozzám könnyedén minden, ami engem táplál, és ezáltal tudok táplálni másokat is.   

Igyekszem táplálni magamban az újat, ami még csak születőben van, és meglátni mindenben a jobbat, optimistán a jelenben lenni.

Addig is itt az oldalon blog bejegyzéseimben osztom meg gondolataimat, ami rajtam kívül, bízom benne, másokhoz is eljut és másoknak is segít.

Találkozzunk óráimon, vagy azon kívül! Legyünk ajándék magunknak, és a világnak!  :)

www.holdfenykornoiter.hu  VirágzOm női köreim és egyéb lehetőségek a kinyílásra.