Az autó, nem csak egy autó...
Szombaton elbúcsúztam Rönócskától, akit nagyon szerettem.
Sosem hagyott cserben, kényelmes volt, mindig minden elfért benne, praktikusan tudtunk belepakolni, jó volt vezetni, jó volt vele parkolni, tetszett kerekded, csinos formája.
3 évesen vettük, alig használtan, és nagyon boldog voltam, hogy kényelmesen elférünk benne mind az öten, sőt tudtuk a nagymamát és nagypapát is vinni vele, és sokszor gyerek zsivajjal volt tele a gyerek barátoktól hangosan.
Elvitt minket távolabbi helyekre nyaralni, kirándulni, szállította a bicajainkat is, rótta a magas hegyi utakat télen-nyáron, húzott lakókocsit, utánfutót, amikor szállítani kellett, bevásárlásnál mindent elnyelt, bútorvásárlásnál is hatalmas segítség volt. Füge kutyánk érkezésével újabb funkciót látott el, élveztük, hogy ő is utazhatott velünk, kényelmesen.
Mikor megérkezett hozzánk pick upunk, Rönócskánk fellélegzett, megkönnyebbült, bár a Csillagösvényünk lakjának berendezését többször két autóval szállítottuk oda.
Szem és fültanúja volt vitatkozásoknak, veszekedéseknek, kibéküléseknek, sírásnak, nevetésnek, dühnek, gyásznak, üvöltve sírásnak. Ilyenkor védett bennünket, betakart.
Szolgált engem, hogy szolgálhassak női életút kísérőként, vitte a nagy gimnasztikai labdáimat szülésfelkészítésekre, a babafürdető dézsákat az Ayurvédikus babamasszázs tanításokhoz, és a megannyi felszerelésemet az egyéb munkáimhoz. Minden foglalkozásom előtt mantrákat és egyéb dalokat énekeltem vezetés közben. Volt, hogy a fedélzeti számítógépe hibát jelzett autópályán, megállásra utasított, például, amikor időre ott kellett lennem Gödöllőn egy szülés áldó ünnepre, hát végig mantráztam hangosan az utat oda és vissza is, elvitt és haza is hozott.
Még az elején egy Drága szülő- és női segítő társ által készített angyalkát és általam horgolt szivecskéket akasztottam a középső visszapillantó tükörre, majd később egy jógásomtól kapott illatpárnás nyakláncot is, melybe időnként illóolajokat csepegtettem, kedvencként egy öröm illatkeveréket és egy muskotályzsálya olajat. Imádtam, ahogy átjárta az autó belső terét!
Szombaton kiürítettem minden rekeszt, tárolót, és leakasztottam a segítőimet is, hogy a pick upban folytassák szolgálatukat. Ücsörögtem az autóban, most először a baleset óta, méláztam a sok kalandon, amit együtt éltünk meg, énekelve mantráztam utóljára Rönócskának, hálásan megköszönve azt a sok jót, amit adott, amit kaphattam tőle a 7 év alatt, nem utolsó sorban végül az életét áldozva értem, értünk, hogy én és a lánykám élhessünk. A szívemben tovább él, fizikailag pedig alkatrészeiben az új tulajdonosánál. ÁLDÁS