Az ezerarcú nőiség, avagy a boldogságunk kulcsa, Isten tenyerén vagyunk 

Annyi minden forog a fejemben, annyi mindent érzek a szívemben, annyi mindennel foglalkozok, annyi minden hív, és néha elfáradok. Fizikailag, szellemileg, lelkileg és nem akarok senkinek megfelelni, csak magamnak.

Ilyenkorra, szeptemberre ez rendszeresen eljön, egyfajta gyászként, elfájva a nyár könnyűségét, ahogy az élet folyama tovább áramlik, hívva befelé, és ha meghalljuk ezt a hívást, tudunk egészségben maradni, ez pedig megkívánja az elengedést, az egyszerűsítést, esszenciánkhoz való közeledést.

Csodálatos ajándékként a nyárutó még elhalmoz minket aranyló fényeivel, a begyűjtésre váró gyümölcseivel, zöldségeivel, gyógynövényeivel.

A most már pár éve meghalt szomszéd Margit néni újgazdára talált telkén elkezdték a lebontás munkálatait. Eddig a nagyon öreg gyümölcsfákat, a csodálatos virágokat, bokrokat és mindent levágtak, felaprítottak, kivéve két diófát. A régi házikó és melléképületek is hamarosan lebontásra kerülnek, hogy helyére hála nem társasház, hanem egy család új otthona épülhessen fel.

Elgyászoltam Margit néni és a még korábban elment Feri bácsi helyett is, hiszen gyerekkorom részei voltak. A reggeli növényeimmel való kapcsolódáskor az egyik bontó ember a köszöntését követően mondta, lelkesen, hogy most már kitisztult, szép világos lett ugye? Először a gyász mondatta velem, hogy hát a szarkák és a mátyás madarak és a többiek is keresik a helyüket, de ahogy kimondtam, már jött is, hogy ez az élet, folyamatos változás, az elengedés, bontás után tud csak a megújulás érkezni. Mindez a Nyírfánk alatt, aki, mint a tegnapi csodálatos Myrrhophorium-Sacred Plants növényekkel való szent munka tanfolyamán megtudtam, az újraindítás növénye.

Különleges volt, amikor a szőlőt kötöztem és egymás között a dolgos férfiak beszélgettek, hogy Feri bácsi így, Feri bácsi úgy. Éreztem Feri bácsi, Margit néni férjének jelenlétét!

Az Eblantisz kutyakozmetika Beájával is mindig nagyon mély beszélgetéseket teszünk. Tegnap is így volt, valahogy a tegnapi nap nagyon különleges volt, legalább is számomra! Kérdezte, hogy miért van az, hogy az elengedés fájdalommal jár, és, hogy nem tudjuk megspórolni az új megszületését könnyek nélkül, és hogy valójában mi a fontos az életünkben, tényleg tudunk mi örülni az egészségünknek, a napsütésnek, az esőnek, hogy van hol laknunk, hogy van társunk, gyermekünk....?

Nagyon mély önmunkában, átalakulásban is vagyok a minden napi sok minden mellett. Kívánom, hogy több időt tölthessek magammal a természetben, amire a kertem gondozása közben minden nap fordítok figyelmet, hiszen elég jó gazdája szeretnék lenni, hogy a nekünk érlelt gyümölcseit, zöldségeit minden nap elfogadjam, mert ha nem így tennék, nem ajándékozna meg.

Ugyanígy elég jó gazdája szeretnék lenni a házunknak, a kiadott pici lakásunknak, ahonnan már többen távoztak párkapcsolattal, ilyen varázs hely ez. A földünknek, a vidéki házunknak, ahol az új életünket alapozzuk meg. Elég jó anyuka szeretnék lenni, mert nem véletlen, hogy 3 gyermek is engem választott anyának, az sem, hogy 4 meggondolta magát, vagy én, vagy ki tudja, de a velük megélt kicsiny idők is nagyon sokat hoztak nekem és lehet, hogy nekik is, ki tudja?

Elég jó társa szeretnék lenni a férjemnek életünk végéig, hagyva, hogy mindketten ki tudjuk teljesíteni magunkat, tudva, hogy mindig számíthatunk a másikra, még ha néha azt érezzük, hogy nem.

Elég jó gyermek, unoka, meny, sógornő, unokahúg, barátnő, szomszéd, vevő, szülő, szülőtárs, jógaoktató, kutyagazdi.... szeretnék lenni, azzal, hogy vagyok, és vagyok, amilyen vagyok, nem tökéletes, de alapvetően szerethető, őszinte, tiszta szívű, a jóra törekvő, esendő, a boldogságot kereső, ezért munkálkodó, szorgalmas, nagyon érzékeny szabad ember. A szívemben mindenképpen, és azért egyszerűsítek, hogy a mindennapokban is megéljem a szabadságot, hiszen dönthetek bárhogyan, a döntés szabadsága nálam van és mindenkinél.

Nem dolgozok kevesebbet, mint az, aki munkahelyre jár be minden nap, hiszen a vállalt családanyai feladataim is egész embert kívánnak, nap, mint nap, és a fentebb felvázolt elég jó gazdaság miatt is gyermekeimnek tekintem a kertem, a házam, az autóm, a weboldalamat, a közösségi oldalaimat, a kismamáimat, a babás anyukáimat, valahol a férjemet is, hiszen táplálom őt is és a kutyámat.

Magamnak is jó gazdának kell lennem, mert ha nem tenném, ez az egész nem tudna működni, ezért kelek fel korán, hogy tudjak tornázni, jógázni, időnként masszázsra megyek, önismereti munkára járok, bambulok, ha pár percre is. Külső segítséggel gyógyítom a női vonalamat, hogy nekem és nekik is könnyebb lehessen, no meg a gyermekeimnek és egyébként meg mindenki jól jár, mert ha én harmonikus vagyok, akkor ezt is sugárzom ki.

Többet lenne jó a nagymamámmal lenni, anyukámmal csak úgy, mint ahogy jó volt nála aludni kettesben, apuval még többet mélyebben beszélgetni, az öcsémmel egyáltalán beszélgetni, nem csak köszöngetni és pár szót megosztani vele (már tervezem, és nem halogatom sokáig).

Az igény, hogy éljük az életet, megéljük, és ne csak kipipáljunk dolgokat, egyre több mindenkinél látom, van, hogy tudatosan megfogalmazza, van, hogy és sajnos ez a több tapasztalatom szerint, egy betegség vagy betegeskedés kényszeríti, vagy tesz kísérletet rá, hogy az élet lényegét észrevegye és a saját útját járja. kinek-kinek mi. Ezt csak mindenki maga tudja, és érzi, hogy a neki megfelelő utat járja e, ha általában örömmel él, akkor biztosan. J